A 2016-ban megjelent Deák Kristóf Mindenki című játékfilme Oscar-díjat kapott. A film egy olyan történetet mutat be, ahol a pedagógus, Erika néni, gyermekkórusának csapatába egy új kislány érkezik. Zsófit a pedagógus arra kéri, hogy ne énekeljen, hanem csak tátogjon, mert nem megy neki annyira jól az éneklés, mint a többieknek, Zsófi emiatt nagyon elkeseredett.

Véleményem szerint a tanárnő rosszul cselekedett, hiszen a kislány csak most érkezett a kórusba, és most volt először a próbán, s még gyakorolni sem tudott. Amikor a próba után beszélt a kislánnyal, egész kedvesen közölte vele a dolgot, de ennyire az elején nem kellett volna lerohanni Zsófit, mert így a kedvét is elvette az énekléstől.

Nekem tetszett a történetben az, hogy kiálltak Zsófi mellett az osztálytársai még akkori is, hogy szerették a kórust, és azt tartották fontosnak, hogy ezt nem teheti vele meg Erika néni, hogy kizárja a közösségből, azzal, hogy nem énekelhet, hanem csak tátoghat.

A tanárnak nem szabadott volna ilyet tenni, még akkor sem, ha Zsófi nem is tud énekelni. Támogatnia kellett volna, és többet gyakorolni vele, mert ő szeretett énekelni, és szeretett volna a kórusban is részt venni, és maximálisan „odatenni magát”. A tanárnő ezzel a cselekedetével inkább elvette Zsófi kedvét az énekléstől, minthogy bíztatta volna.

                                                                                                          P.A