A generációs konfliktus nem újszerű probléma. Mindig is megvolt és meg is lesz a szülők-gyerekek, nagyszülők-gyerekek, szülők-nagyszülők között.

Régen, úgy 40-50 évvel ezelőtt, amikor több család, több generáció együtt lakott, gyakoribbak voltak a veszekedések, hiszen más a fiatalok értékrendje, más az életritmusuk, a viselkedésük, a szokásaik. Ma már az együtt élő családok egyre ritkábbak, de az összetűzések megmaradtak.

Régen a viták nem voltak olyan nyíltak, mint manapság. A mai fiatalok kimondják, ami nem tetszik nekik, és vállalják, amit gondolnak. A felnőttek pedig rá akarják erőltetni a fiatalokra az akaratukat. Kevés a megértő felnőtt, és talán elfelejtik, hogy ők is voltak fiatalok, őnekik is voltak konfliktusaik a szüleikkel. A szülők és a gyerekek közötti vita legtöbbször abból alakul ki, hogy a szülők meg akarják védeni a gyerekeiket a hibáiktól, túlvédik őket, pedig mindenki a saját hibáiból tanul. Irányítani is akarják őket, megmondani, hogy a gyerek mit tegyen, mi a helyes.

Gyakori vita a mobiltelefon és a számítógép használata. A szülők mindig sokallják, a gyerekek mindig keveslik az elektronikai kütyükkel töltött időt. Az öltözködésben is vannak összetűzések, mivel a divat változik, a szakadtabb ruhákat, rövidebb szoknyákat, sortokat nem nézik jó szemmel az idősebbek. Más az érdeklődési kör is, egy film vagy zene iránt. Az együtt élő generációk mást és mást néznének a tévében, más és más zenét hallgatnának. A fiatalabbak „hangosak” az idősebbek számára, pergősebb életet élnek. Az unokák születése is konfliktusforrás, mert a nagyszülők elfelejtik, hogy a nevelésbe nem kellene beleszólniuk, hiszen nem az ők gyerekeik, nekik a kényeztetés a feladatuk.

A konfliktusok egymásra figyeléssel, megértéssel, szeretettel csökkenthetők. Megértőbbnek kellene egymás iránt lennünk. A szüleimmel, közöttünk is akadnak ellentétek, viták, amit hamar megoldunk, megbeszélünk.